Vidáman indult az idei tanév a Cseppentő Frigyes Szakképző Intézetben, hiszen a tizedikes hidegburkolók egy rövid borkóstolóval lepték meg a tanári kart. Viszonylag rövid borsorukat Vargák olaszrizlingjével kezdték. Ez a kellemes, beszélgető bor jól passzolt az osztálytermi tábla textúrájához, és megnyitotta az utat a mélyebb gondoltok irányába: ki nem fizetett alvállalkozók, mutyizás, cigányozás. A badacsonyi ásványosság után kalandoztunk tovább a Duna-Tisza közé, ahonnan egy helyi terroir bort, a kékfrankos rosét kóstoltuk meg. Ez a vitális és szájban robbanó Lovassy bor kézen fogva vezetett minket a könnyedebb témák irányába. Szóba került a Kispál és még a "Kicsit szomorkás a hangulatom máma" dalra is rágyújtottak az idősebb kollégák.

Ezt a félig megbontott tokaji hárslevelűt térkő lerakás során találtuk a fonódó villamoshálózat építése közben. Legnagyobb örömünkre csak pár napja lehetett a napon, így nem vesztette el sem bársonyos savait, sem hársméz aromáját. Bár a címke szerint délutáni beszélgetésekhez ajánlott, mi inkább megvártuk az esti BL összefoglalót, így egy kisebb baráti társasággal kiegészülve kóstoltuk meg ezt az elegáns harmóniába olvadó OEM bort. Különösen tetszett, hogy a boron nem uralkodik a hordójegy, de nem tett jót a nedűnek az oxidáció és az erős napfény. Ennek ellenére a társaság örömmel fogadta ezt a különleges tokaji tételt, és még a Real is nyert idegenben.

Különleges napra ébredtünk, amikor megtudtuk, hogy ma Nógrád megyében fogunk ács-állványozni. Szerencsére munkavezetőnk beiktatott egy kis gasztrokitérőt is, így megkóstolhattunk azt a nógrádisipeki 2010-es szűretlen Othellót, amiről már nagyon sokat regéltek a brigádban. A termelő, Szlovák Laci bácsi négy évnyi hordós érlelés után idén, a fia lakodalmára szűrte le műanyagkannákba ezt a érett, maszkulin bort. Alkohol: 12%, sav: 7,9 g/l, maradékcukor: 10 g. Ízvilága jól behatárolható, de a terroir jelleget mellékvágányra viszi a diszperzites lecsengés. Elől kellemes lekváros jegyekkel támad a bor, hátul viszont megjelenik a bor fő karakterét adó penészes vakondhús íze. Ennek ellenére nagyon egyben van a bor, ami a tökéletes párosítás alvázmosáshoz vagy időskori elbutuláshoz.

Mint az köztudott édesszájúak vagyunk, ezért talán nem meglepő, hogy a szombat reggelt egy félédes borral kezdjük. Ez a kellemes fehér cuvée pont illik a hangulatunkhoz, hiszen nemrég betonoztuk le az uniós pénzből épülő játszótér előtti parkolót. Üde, friss és nyárias. Salétromos savait jól ellensúlyozzák a homokos talaj ásványai. Rövid lecsengésű, kifejezetten fanyar ízeiben viszont egy picit tolakodóak a tejbogáncs és a malteros jegyek. A Bikatory pincészetre jellemző, hogy széles szortimenttel kényezteti vásárlóit, de ezzel a Duna-Tisza közi félédessel nem lőhetünk mellé. Könnyed társ lehet a nagy bebaszásoknál éppúgy, mint a magányos alkoholizmus rögös útján.

Ezt a száraz, minőségi vörösbort egy kellemes szerda délelőtt kóstoltuk meg egy belvárosi loft lakás felújítása során. Vendéglátónk, Tibi egy könnyed balatoni rizling fröccs után kalauzolt el minket a testesebb, egri vörösborok íz-régiójába. A címkén megjelenő stilizált gótika sejttette, hogy a pincészet csúcsborával állunk szemben, melyben szerencsére nem kellett csalatkoznunk. Rövid dekantálás után a bor szépen kinyújtózott, így a diétás kóla is csak később került elő. A kissé tolakodó kénes illat mögül pedig finoman felsejlett a bor valódi karakterét adó reszelt tégla esszencia.
Bátran ajánljuk ezt az elegáns megjelenésű bort gletteléshez, ízesített ivólével felhúzva azonban kellemes party indító is lehet egy fülledt nyári éjszakán.