Kevés olyan borfogyasztó akad, aki ne örülne egy szép ajándéknak vagy egy szívhez szóló meglepetésnek. Ezért is leptük meg szeretett kollégánkat, “a hidegburkolók királyát”, Bosnyák Karcsit ezzel a névre szóló, izgalmas nedűvel.

Mivel saját bevallása szerint nem volt erős földrajzból, ezért egy földrajzi jelzés nélküli borral kedveskedtünk számára. Semmiképp sem szerettük volna éreztetni vele oktatásbeli hiányosságait, mert - bár a tájegységeket keveri - a borhoz remek orra van. Kedvence a Ászár-Neszmélyi Ezerjó válogatás. Mivel a minőségre mindig is adott, nem volt könnyű dolgunk a választásban.

Ajándék keresésünket természetesen a Bortársaságnál kezdtük, de ők sajnos nem voltak felkészülve Névnapos borokból. Helyette inkább az Aligvárom, a Csakegyszóval, a Boldogságos vagy az Ünnepi Boróka elnevezésű borokat ajánlgatták, amik azonban csak tovább erősítették volna a Karcsiban kialakult asszociációs problémákat.

Hosszas keresgélés után találtunk rá arra a 2009-es Bock Ermitage-ra, ami végül megoldotta a problémánkat. 37 fokos vízben nem többet, mint 25 percig pihentettük a bort, ezáltal nemcsak a címke oldódott le, de a bor is egyenletesen érte el a fogyasztásra alkalmas hőmérsékletet. A szobafestő részlegről Elek Pisti egy ICO aranyfilccel írta rá a cég egyöntetű kívánságát. “Boldog Névnapot!” Mivel ezermesterünk, Mócsai Árpi korábban a Mister Minitben is dolgozott, még egy gravírozott pajzán vers is helyet kapott az üveg oldalán. De ennek ismertetése nem tűrné el a nyomdafestéket…

Ahogy azt több kedves olvasónk is jelezte, eddig méltatlanul marad ki ajánlóinkból a hungarikumnak számító, igényes gyümölcspárlatok bemutatása. Ma egy ilyen izgalmas tételt veszünk górcső alá.

A cégnél köztudott, hogy Hermann Feri nem az az igényes fajta, ha alkoholról van szó. Bor, sör egyre megy nála, de a töményeket nem adja egy bizonyos szint alá. Az ő gyűjteményéből származik ez az egyedi kiszerelésű Stamp! keserű likőr.

Újszerű csomagolása nemcsak a praktikumnak enged, de a formatervezés új dimenzióiba is bepillanthatunk. Ráadásul környezetvédő is. Talán pont az igényes külcsín vonja el kicsit a figyelmet a nívós belbecsről. A tárnicsgyökér, az encián, a galgant, az angelikagyökér, a kardamom vagy a kínai fakéreg szerencsére nyomokban sem található meg az italban, nem úgy, mint a szerecsendió és a szegfűszeg aroma. Mókus Zoli pont ezért fogyasztja előszeretettel az adventi időszakban. A határozott, édeskés, gyógynövényes illat és cassis-os íz mellé meleg, alkoholos tónus társul, ami minden korosztály számára szerethető.

Ugyanakkor - mint azt Mócsai Árpi figyelmesen megjegyezte - a forgalmazó egy picit alul pozicionálta termékét. A felső kategóriás Hubertust megközelítő minőség mellé egy alacsonyabb ár párosul, ami nem feltétlenül vonzza be a igényes termékekre nyitott gazdagabb vásárlóerőt. De ez természetesen innentől fogva már üzletpolitika, mintsem ízlés kérdése.

Az ital fogyasztása közben nagy örömmel nyugtáztuk, hogy a készítők egy kis kultúrtörténeti kitekintést is belecsempésztek termékükben. A Brother Johnson Stomp! című slágerét hallgatva további ízharmóniákat véltünk felfedezni.

Az újra nyitottaknak ugyanúgy bátran ajánljuk, mint pánikbetegeknek, vagy tengeribetegség kezelésére.

Mócsai Árpi tanácsára ezt a ritka, Rhone menti tételt egy különleges alkalomra tartogattuk. Ezért is vártuk meg vele a céges karácsonyt, ahol tavaly exkluzív hortobágyi almaborokból kóstoltunk évjáratot.
A francia nedűt egyébként még egy augusztusi felújítás során találtuk egy idős, vidéki néni kamrájában. Talán ezért is nem kellett volna annyira meglepődnünk, hogy kibontás után bor helyett bodzaszörpöt találtunk benne, hogy az a büdös kurva élet bassza meg ott ahol van. Hajrá Fradi!

Mivel a cég külföldi tendereken is indul, volt szerencsénk a messzi Milánóba is eljutni. A dóm vízköpőinek állagmegóvására benyújtott pályázatunk ugyan nem nyert, de legalább megkóstolhattunk néhány helyi borkülönlegességet. Hoffler Sanyi elég jól képben van a helyi fajtákkal, hiszen egy ideig olasz szanitereket hozott be, úgyhogy ő választotta ezt az exkluzív kiszerelésű vöröst, amely Vesoletto-ék egyik zászlósborának számít. Szerettünk volna hosszasan elbeszélgetni a sommelierrel is a borról, termőhelyről és technológiáról, de jelezte, hogy még csak pár hónapja van a Lidlnél, így nem erőltettük a dolgot. Viszont ajánlott hozzá egy akciós, fóliában érlelt bresaola sonkát, amely gyönyörűen kiegészítette a bor savait. (És mindezt másfél euróért!!)
Nagy várakozással bontottuk fel frissen szerzett tételünket a telephelyen, Mócsai Árpi még az AC Milan sálát is előkapta a különleges alkalomra. Röviden a borról: Bár küllemben sokat sejtetett ez a funkciót és esztétikát ötvöző izgalmas csomagolás, de azért nem dobtuk magunkat hanyatt a tartalomtól. Mókus Zoli több csokoládét várt, Hermann Feri pedig mosatlan fángli illatot érzett benne. (Igaz, ő előtte sörözött is.) Az illó is talán egy kicsit több volt a kelleténél, de az észak-olasz temperamentum jól kijött a borból. Ennek ellenére ár-érték arányban kicsit túlzónak találtuk a 0,89 eurós literárat, elvégre nem a Divinóban vagyunk.

Egyre több konfliktust szül a cégnél, hogy a vízvezetékesek kezdik "sikk" kategóriában kezelni a borivást. Először csak a villányi elfeledett fehérekkel vágtak fel a fiúk, de újabban a nemzetközi borok is megjelentek egyre szélesedő szortimentjükben. Nemrégiben Hoffler Laci hozott be egy - állítása szerint - niche bort a dél-spanyol régióból, hogy ezzel mélyítse tovább a részlegek közti szakadékot. Ez a mallorcai Sangria behízelgő ízével természetesen nagy sikert aratott, de érdekes módon az igényesebb borisszákat is meglepte. Bár edukált savai messze alulmaradtak a debrői hárslevelűhöz képest, de az erős terroir jelleg a hazai termelők számára talán iránymutató lehet. A körte, a mangó, a papaya és a mézes zserbó mind-mind csodálatosan elől voltak, fröccsként viszont már nem volt benne ennyi izgalom. Mókus Zoli a hordót hiányolta belőle (jogosan), mégis a legtöbb kritika az alacsony alkoholt érte. "Hetes az alkohol? Hogy lehet ezzel dolgozni?" - jegyezte meg találóan Hermann Feri.
Ennek ellenére érdekes volt a kóstoló, és bár továbbra is a magyar fajták elkötelezettjei vagyunk, néha kikacsinthatunk a nemzetközi ízrégiókba is.

Most, hogy lassan leállnak a kültéri melók, mi is szívesebben időzünk a telek végében, mint otthon az asszonnyal. Különösen igaz ez Mókus Zoli barátunkra, aki Etyeken borászkodik. Zoli már a cégnél is kitűnt kísérletező kedvével, amikor új habarcs készítési technikákkal állt elő, így aztán nem lepődtünk meg azon sem, hogy a borászkodásban is amolyan kívülálló, vagy ahogy ő hívja magát "újhullámos". Jelenleg a hordókkal kísérletezik. Eddigi nagy kedvencét, a Sterk Plast 220 literest továbbra is szívesen alkalmazza a vékony héjú fehérekhez (olaszrizling, chardonnay), azonban a cserszegi fűszeresnél más utat választott.
"A Zenit Kft. nemrég dobta piacra legújabb 5002-es polietilén hordóját, ami nagyon jól áll bizonyos fajtáknak. Szép gömbölyű lesz benne a bor, nem úgy, mint a szögletes 5004-esben. Emellett vegyesen használok olasz és francia hordókat is. Az olasz kádárok például jobban szeretik a kaucsuk alapú 300 litereseket, mert a lazább szerkezet nem ül rá annyira a borra. Ilyenkor a pirellis lecsengés is csak hátul sejlik fel. Viszont a hordó rétegelése sokkal játékosabb ízeket biztosít, ezért a franciák inkább a poliaddíciós eljárást alkalmazzák a Carbon 521-es szériában" - szokta mondogatni.
Zoli pincéjében természetesen a tradíció mellett megjelenik az újítás is, hiszen a nagyborokhoz kizárólag zempléni tölgyet használ. És bár gyakran szidja a kádárt, azzal ő is tisztában van, hogy akkoriban legalább mindenkinek volt munkája!

A pátyi szennyvízhálózat projektzáró ünnepségén ismerkedtünk meg közelebbről a hajós-bajai borvidék remek nedűivel. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a Ferenc névnapot ebben az elfeledett borrégióban ünnepeljük meg. Mivel a borász említést tett arról, hogy a borvidék talaját vékony rétegű lepelhomok fedi, ezért a csapat egyik fele a billentős Scaniával jött, hogy leszórhasson néhány köbméter maradékhomokot a pincészet végében.
Az esti hepajt a Krigeteibweinigerzoch régi sváb bio-pincészetben töltöttük, akik szerencsére nem használnak semmilyen faélesztőt. Dűlőszelektált "Merengő" válogatásuk után kóstoltuk meg a pincészet csúcsborát, a fűszeres és rusztikusan húsos "Kalauz" tételt. Ezt a 2011-es hajósi zweigeltet csupán éttermekben lehet beszerezni, de mivel elég jól összebarátkoztunk Krigeteibweinigerzoch Ernő bácsival, így kaptunk kannás kiszerelésben is. Bár azt mondta, hogy ne mondjuk el senkinek.

Ezt a csodálatos tokaji furmintot a brigádvezető hozta át miután befejeztük a Ménes utcai családi ház bontását. Nagy örömmel kóstoltuk volna meg, ha egy megbontott öt literes pirosbor nem lett volna a garázslejáróban, amit még múlt héten vettem Surján Feri bától. Szerencsére a kanna nem fogyott el, így ezt a 2014-es tételt sem bontottuk meg. Ment rögtön a tévés szekrény tetejére a többi mellé. Majd valami nagyobb ünnepen elővesszük.