A “szaniterkirály” Bosnyák Karcsi azon kevesek egyike a brigádból, aki már az “átkosban” is hetente járt misére. (Állítása szerint ezért nem vették fel egyetemre, de persze mi, akik jobban ismerjük, tudjuk, hogy már akkor is annyit ivott, mint az apja, az Öreg Bosnyák) Valószínűleg ez a régi kapcsolat alapozta meg, hogy tavaly ősszel megbízták a Káposztásmegyeri Plébánia vizesblokkjának generálkivitelésével, amit természetesen kiadott okosba’ Mókus Zolinak, amíg ő Ausztriábanfusizott duplapénzért.
A vizesblokk átadó ünnepségen kaptuk ezt a kiváló minőségű vörösbort, amit természetesen azonnal górcső alá vettünk, ha már a Bortársaság kifelejtette az idei sortimentből.
A káposztásmegyeri dűlők hányattatott sorsa nem ismeretlen a hazai borértők számára. Napsütötte dombjain már a római korban megindult a szőlőtermesztés, amit még a XIX. századi nagy filoxéravész sem tudott kipusztítani. A valódi felvirágzás mégis a Kádár-rendszerhez köthető, amikor is ruandai és togói fine dining éttermekbe voltak elsőszámű beszállítók a megyeri borászok. A borvidék hanyatlását végül a privatizáció hozta meg: új telepítések helyett inkább a Tarzan Park felépítését szavazta meg a helyi önkormányzat.
Rátérve az általunk kóstolt borra: annak beltartalmát vizsgálva azonnal szembetűnik, hogy az Káposztásmegyer legnagyobb presztízsű grand cru termőterületén, a 20E Hajló utcai megállójától délre lett szüretelve. A Szilas park, Újpesti 6-os posta, Bárdi Autó határolta terület meszes talaja ugyan elsősorban fehérboroknak kedvez, azonban a Szentháromság Plébánia mindig híres volt kísérletező kedvéről: a sorköztakaró és az organikus művelés náluk bevett gyakorlat. Iparági pletykák szerint a St. Andrea Borászat és a Pannonhalmi Apátság is segédkeztek a dűlők kialakításában, hiszen mindhárom pincészet a Jó Isten tulajdonosi körébe tartozik.
Mindig örömmel olvasunk személyes hangvételű üzeneteket egy-egy boroscimkén. Ebben szerencsére most sem kellett csalatkoznunk. Zsolt, a kápmegyeri mentősök munkatársa (Telefonszám: 104, 15-ös mellék) például csak annyit mondott róla, hogy a bor megvidámítja az ember szívét. És valóban. Ezt a remek évjáratú Cabernet Francot mégis inkább a barrique borok kedvelőinek ajánljuk, akik nem riadnak vissza a magas tanninoktól, a testes ízektől, és hogy fogyasztás helyett inkább a szekrény tetején tárolják a bort. Ámen!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.