Egyre több konfliktust szül a cégnél, hogy a vízvezetékesek kezdik "sikk" kategóriában kezelni a borivást. Először csak a villányi elfeledett fehérekkel vágtak fel a fiúk, de újabban a nemzetközi borok is megjelentek egyre szélesedő szortimentjükben. Nemrégiben Hoffler Laci hozott be egy - állítása szerint - niche bort a dél-spanyol régióból, hogy ezzel mélyítse tovább a részlegek közti szakadékot. Ez a mallorcai Sangria behízelgő ízével természetesen nagy sikert aratott, de érdekes módon az igényesebb borisszákat is meglepte. Bár edukált savai messze alulmaradtak a debrői hárslevelűhöz képest, de az erős terroir jelleg a hazai termelők számára talán iránymutató lehet. A körte, a mangó, a papaya és a mézes zserbó mind-mind csodálatosan elől voltak, fröccsként viszont már nem volt benne ennyi izgalom. Mókus Zoli a hordót hiányolta belőle (jogosan), mégis a legtöbb kritika az alacsony alkoholt érte. "Hetes az alkohol? Hogy lehet ezzel dolgozni?" - jegyezte meg találóan Hermann Feri.
Ennek ellenére érdekes volt a kóstoló, és bár továbbra is a magyar fajták elkötelezettjei vagyunk, néha kikacsinthatunk a nemzetközi ízrégiókba is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.